Így, nyár közepén elgondolkodva, hogy mi is lesz szeptemberben, lesz iskola, nem lesz iskola kissé szomorkás állapotba kerültem, hisz legkisebb lánykám most lesz elsős…
Az elsősök élete csodálatos nálunk, ahogyan át vannak vezetve a gyerekek az óvodai létből, az iskolás életbe, ahogyan megérkeznek hozzájuk a betűk… és egyáltalán ahogy iskolássá válnak az első év alatt az szülői szemmel csodálatos folyamat. No ezt a csodát féltem… Viszont tudom, hisz tanáraink egyszer már bizonyítottak, hogy ha erre kerül sor, így is szép lesz. Jó lesz és még a varázslat is át fog jönni! :)
A szeptembertől harmadikos és hatodikos miatt nem aggódom, magától az online oktatástól nem tartok.
Az eddigi tapasztalataink nagyon jók voltak e téren.
Kialakult két hét alatt a rend, amibe a gyerekek, mi szülők, az iskola, a home office és az otthon légköre, mind külön-külön, s mégis együtt, egy helyen meg tudtak valósulni és saját útjukat járták nagyobb incidensek nélkül...
Nem volt zsúfolt, nem volt megterhelő. Kellett a rend hozzá és megtartó határok.Természetesen az élet néha közbeszólt dehát ettől éltszerű, jó illatú, nem mű és nem túl merev, még a virtuális világgal fűszerezve sem... :)
Az online órák mellett amikor rendszeresen találkoztak tanítójaikkal, egymással megbeszélték a feladatokat, segítettek egymásnak ha nem értettek valamit, külön kiscsoportos feladatokat végeztek, volt önálló munka is amikre néhány napos határidőt kaptak. Jó volt. Élhető. Mindemellett haladtak, tanultak, és talán leleményesebbek is lettek. :)
Az iskolai napok reggel fél 9 kor indultak, közös kezdéssel, amikor mindenki jelen volt az online térben, kisállattal, építménnyel, uj műalkotással,, mesélhetett vagy csak éppen dünnyögött valamit… :)
A fő tantárgyak mellett a nyelv órákon kívül ugyan csak vezetve volt a művészeti oktatás a kézműves munka, a dráma és a zene.
Nagyjából ebédig minden nap lement a nap tanulós része, utána jöhetett a szabad délutáni tevékenység, játék, ház körüli munka, veteményes kertben való munkálkodás.
Magam részéről ott kerültem bajba a legelején, hogy azt gondoltam, helyettesítenem kell a tanítót…. nagyon hamar kiderült, hogy ez nekem nem megy és szerencsére az is, hogy ez nekem nem is dolgom. :) Megkönnyebültem, s hagytam őket haladni a saját tempójukban, s ezzel sem volt gond. Haladtak.
Az óvodás, nagycsoportos lánykám napi ritmusa is szépen kialakult a nagyoké mellett. Minden reggel amikor már a nagyok beléptek a virtuális osztályterembe, vele is elkezdtük a napot, reggeli fohászt mondtunk, napköszöntőt, és szépen nekifogtunk az aznapi feladatnak, akárcsak az óvodában, hétfőn viaszkrétával rajzolt, kedden festett,szerdán viasz gyurmázott, csütörtökön cipó sütés és pénteken gyapjúkép készítés volt napirenden.
Ehhez való minden eszközt és segítséget megkaptunk az óvodából. Rendszeres szülő és pedagógus beszélgetésekre volt lehetőség. kérdésekre választ kaptunk és a gyermekeknek hanganyag formájában meséket, énekeket küldtek az óvónénik. Ünnepekkor nyuszit, lepkét s hozzá ugyanúgy mesét, éneket. :) Nagycsoportos munkákkal is minden nap az adott tevékenység után foglalkozott és büszke szorgos kis óvodás volt idehaza is. 
Természetesen örültünk nagyon amikor végre az óvodás mehetett óvodába, s rá két hétre már a nagyok is mehettek iskolába.
A találkozások élménye a fizikailag is együtt töltött idő értékessége, az évzárón előadott drámanapi rádiójátékra való szupertitkos felkészülés, a tűzugrás és ily módon a tanév lezárása valamelyest pótolta vagy enyhítette az elmúlt időszak hiányosságait, legalábbis nyugodtabb lélekkel, megerősítve az összetartozást, engedett mindenkit a nyárba
Zoli, Abigél és Kincső anyukája, Kinga.
