Hétfő. Az utolsó két szakóra rajz. Eredetileg rajz és magyar gyakorló volt betervezve, de a nyelvtanra legtöbbször már nem jutott idő. Így hamar beláttuk, hogy átadjuk a terepet egy másfél órás művészeti foglalkozásnak.  

• Na! Ez legalább egy jó óra! – kiáltott fel az egyik gyermek az osztályból.
• Igen? Miért? – kérdeztem.
• Mert legalább most gondolkodni kell. – jött az őszinte felelet.

 Hm… Gondolkodni…Rajzórán…És ettől jó… Láthatóan élvezik a gyerekek, persze nem kell hozzá vásott szeműnek lenni, mert hamar odadobják, ha unalmas valami.

Gondolkodni, erre van szükségük. Engedni őket, hogy gondolkodjanak. Gondolkodjanak és alkossanak.

Először születik meg a gondolat. Ha inni szeretnénk, ha elmenni valahova, ha bevásárolni...mindig először a gondolat születik meg. A gondolat után pedig egy terv. Majd ezt a tervet valósítjuk meg. Közbe jöhetnek nem várt események, problémák, amiket majd meg kell oldanunk.

Egy egyszerű példa: moziba szeretnék menni – megszületett a gondolat. Meg kell néznem, mikor kezdődik; hol játsszák a filmet, amit nézni szeretnék; meddig tart az út, míg odaérek; mikor kell elindulnom, hogy legyen időm még a jegyet is megvenni... – meg kell tervezem. Majd ezután jön az akarati rész. El is kell indulnom. Lehet, hogy késik a busz, meg kell oldanom, hogy maradjon jegy, …Nem is gondolnánk rá, hogy hány tervet készítünk egy nap. Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy behálózzák a tervek a mindennapjainkat. Fontosnak tartom tehát a gyermekeket is erre megtanítani. Erre használom a rajzórákat.

 A mostani feladatunknak is ez volt a lényege.

A téli madáretetés fontosságáról beszélgettünk. Milyen madárfajok élnek Magyarországon, mivel táplálkoznak, hogyan segíthetjük őket télvíz idején, milyen hosszú időre kell előre terveznünk, hogy mindig tudjuk eledellel kínálni kerti vendégeinket. Felelősségteljes vállalás, hiszen, ha elkezdjük, nem hagyhatjuk abba áprilisig.

A képünket is meg kellett tervezni. Nem csak a lapon két dimenzióban, hanem időben is, hogy beleférjünk. Meg kell tanulnunk az időnkkel jól gazdálkodni, annyit vállalni, amit be is tudunk fejezni. Ha neki kezdünk a munkának a figyelmünket végig fenn kell tartani ezeknél a feladatoknál.

A mai feladat, mivel a téli madáretetés volt a téma, adta magát, hogy egy madár megfigyelést ábrázoljunk. Ehhez tintát, vízfestéket és volt, aki temperát használt. A megkötés annyi volt, hogy a madár legyen benne a főszereplő egy hideg éjszakában, valamint, hogy ugyanaz a kép jelenjen meg mindhárom esetben. Először mintha szabad szemmel néznénk a messzeségbe, ahol megpillantunk egy madarat, majd elővesszük a távcsövünket, amelyben már kicsit közelebb látjuk kerti barátunkat, a legvégén pedig elkérjük egyik ismerősünk madarász messzelátóját, amiben már egész közelről gyönyörködhetünk szépségében és megfigyelhetjük viselkedését.

Amit ma tanultunk? Megszületett a gondolat, megterveztük, papírra vázoltuk grafitceruzával, átgondoltuk, mely formáknál használunk tintát – hibáztunk, mikor nem koncentráltunk, így egy-két csillag fekete lett - újrakezdtük, újra terveztük, jobban figyeltünk, kezünket munkára fogtuk, alkottunk, gyönyörködtünk, megbeszéltük és most örömmel nézzük alkotásainkat.

Tanultunk egymástól. Én a gyerekektől, a gyerekek tőlem, a gyerekek egymástól.

Ha bárki kedvet kapott gyermekével egy kis közös alkotásra, ne fogja vissza magát!

(szerző: Dani-Ördög Dalma, illusztráció: Szilvási Szabrina)