Az önmagunkról alkotott kép, valamint a világ megismerésére való nyitottság szorosan összefüggenek, hiszen egészséges önképünk befolyásol minket abban, hogy cselekvéseket tervezzünk, elviseljük a negatív és a pozitív élményeket, a konfliktusokat képesek legyünk kezelni, hibáinkat belátni, vagy éppen kiállni valami mellet, amiben hiszünk. Ha önértékelésünk túlzottan kicsi, nem leszünk képesek véghez vinni folyamatokat, legyen az akár egy egyszerű munka keresés, munkahely megtartás, pár keresés, hobbi tevékenység…Ha önértékelésünk túl nagy, az empátia képessége is sérülni fog, ami társas kapcsolatainkra nézve lesz negatív hatással.

A feladat, mint mindig megtalálni az egyensúlyt.

De hogyan is fejlődik, és mikor leginkább?

Ez a képesség nagyrészt kisgyermekkorban fejlődik - természetesen egész életen át tart - mégpedig a tapasztalat szerzés útján. Olyan élményekre van szüksége a gyermeknek, amelyeket képes megérteni és lehet rajtuk alakítani. Az agy ahhoz alkalmazkodik, amit lelkesedéssel teszünk. A kulcsszó itt a lelkesedésen van. Ezt a lelkesedést végig meg kell őriznünk, és fontos lenne felnőttkorban is olyan tevékenységet, valami új elfoglaltságot, valami ismeretlent találnunk, ami lelkesedéssel tölt el, hogy agyunk képes legyen a megújulásra. Ez azért is fontos, mert minden rezdülésünkkel hatunk a minket körülvevő apróságokra és az ifjúkorba lépő nagyságokra is, akiknek meg kell mutatni a lelkesedés jelentőségét, hogy ne egy unatkozó, borúlátó, az életét automatikusan leélő felnőtt legyen, aki tele van szorongásokkal, hanem a világ megismerésére való nyitottságát megőrző ember legyen.

Az  önértékelés képességének fejlesztése csak tapasztalat útján érhető el. A mai világunkban, nagyon nehéz érteni az ok okozati összefüggéseket, hiszen olyan előre haladott a technika, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket, rácsodálkozunk, sőt, ma már ott tartunk, hogy rá se csodálkozunk, hogy ezt is lehet, erre is van már megoldás, ami baj, hiszen nem keressük az ok-okozati összefüggéseket, elveszítjük a megértés iránti vágyunkat.  Amikor kisgyermekkorban számítógéppel vesszük körül szemünk fényét, akkor már erre kondicionáljuk őket, ami komoly hatással lesz énképük kialakításában.  Nem értik, nem látják át a számítógép használatát. Lassan eltűnik  a gyermekek kauzalitás megértés iránti vágya. Egyszerűen elengedik azt a belső gesztust, hogy keressék a dolgok mögött meghúzódó okokat, ami a későbbiekben kihat a probléma megoldó képességre. Ezenkívűl a másik probléma, hogy nem alakíthatják a folyamatokat. Tevékenyen nem vehetnek részt benne. pl a tv nézés közben - kisgyermek először még beszélget a tv-vel. – erről majd egy későbbi írásban, hogy hol van az arany középút...

Amikor mindent elvégzünk a gyerekek helyett, kiszolgáljuk őket, túl féltjük, 45 percekre beültetjük az iskola padba, kész információkat adunk eléjük, amiket csak meg kell tanulni, akkor elvesszük annak a lehetőségét, hogy megtapasztalja, mennyi mindenre képes ő valójában. Amikor kihívással kell szembenézniük, egy problémát meg kell oldaniuk – (mondjuk mobil nélkül egyszer haza találni, amikor nem tudja a gyermek édesanyját, édesapját minden másodpercben felhívni, vagy ők nem tudják elérni, hogy épp most ebben a pillanatban hol tart…) - ha megadjuk nekik a tapasztalás lehetőségét, akkor egy új élményt biztosítunk számukra, amelyet egy értelmi kontextusba kell elhelyezniük. Az agyunk, akkor tanul meg valamit, ha az új benyomásokat egy régi, már meglévő mintához tudja kapcsolni, ami egy korábbi tapasztalatból jött létre. „A gyerek megpróbálja tehát az újat a régihez illeszteni. De ehhez előbb úgymond keresgélni kezd az agyában. Egy produktív nyugtalanság keletkezik, mindaddig, mígnem egyszer csak passzol az ingerminta. Akkor aztán a káosz az agyban harmóniává alakul át. Ez az a bizonyos aha-élmény." Gerald Hüthner

Mivel tudjuk segíteni szülőként gyermekünket az egészséges énkép, az önismeret képességének fejlesztésében?

Hagyni kell tapasztalni. Fára mászni, homokozni, kutatni, megfigyelni, kirándulni, egyedül haza menni busszal, mosogatni, kertészkedni, okos kütyük nélküli napokat bevezetni, játszani….

Mi az iskolánkban a projekt módszer bevezetésével, valamint a kertészkedés fókuszba helyezésével, a dráma segítségével ebben segítjük a tanulókat.

Összegezve mi mindenre van hatással az önismeret képességének fejlesztése?

Probléma megoldó képesség, kreativitás, lelkesedés fenntartása, ok-okozati összefüggések meglátása, aha élmény, társas kapcsolatok, empátia képességének kialakulása, folyamatokban való gondolkodás.

Dani-Ördög Dalma