Pár gondolat a húsvéti (ős) képekkel kapcsolatban és ezzel a gondolattal szeretném az ünnepnek a kilélegzésének finom ívét érzékeltetni, és összekapcsolni a következő ünnepünkkel, ami a Mennybemenetel ünnepi időszak.
Ebben az időszakban már érzékelhetjük a természet folyamatos kibontakozását és feltámadását (feléledését).
A húsvéti tojásban az a különös, hogy festékkel díszített, és el van rejtve; nem ajándékba kapjuk, hanem meg kell keresnünk.
A tojás és a nyúl ismertebb képei mellett a búzaszem jelképe hordozza talán a legtökéletesebben a húsvéti elvet: "veszítsd el az életed, hogy megnyerhesd” Legnemesebb módja azonban a gabonának az emberi kéz által történő vetése.
Szárazon és keményen, halott, kőszerű alakként fekszenek előttünk a kalászburokból kivett magszemek. Megmaradnak ebben az állapotban, akár hosszú éveken át várakozva. A búza, akkor csírázik a legjobban, ha egy ideig sötétben és hidegben volt. A csírázás ereje fizikai törvényszerűségekkel kiszámíthatatlan. A búzaszemnek maradéktalan és ösztönös áldozatkészsége van. A halál fogalma az értelmes lemondásként kell értelmezni, hogy új formát hozzon létre.
Ez egy átváltozás kezdete, a feltámadás előfeltétele.
“A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz.”
- Rudolf Steiner -
Kis óvodásoknak pedig szeretettel néhány húsvéti hangulatú, dalocska, mondóka és locsolóvers! :)
